"Rómát látni és meghalni"


......így tartja a mondás. A kedves férjem egy csodálatos 4 napos utazással lepett meg, amiért örökre hálás leszek neki. Amúgy sem volt nászutunk, így ezzel pótoltuk. Rengetegszer jártam már Olaszországban, de Rómában még soha. Nagyon régóta vágytam már ide, kislány korom óta valahogy megbabonázott ez a város. És végre teljesült az álmom novemberben. Repcsivel utaztunk Pestről. Meg kell mondjam még soha nem repült egyikőnk sem, így bennünk volt a para rendesen :) De  végén megállapítottuk nincs mitől félni, szuper volt. A Termini pályaudvar mellett foglaltunk szállást, ahonnan a metró is megy, mert úgy gondoltuk ami messzebb van elmegyünk majd azzal. De végülis nem sokat metróztunk, mert a belvárosban minden elérhető volt gyalog is. Minden nap reggeltől késő estig úton voltunk. Bevallom fárasztó volt nagyon még a lábunk is tiszta hólyag volt, de megérte nagyon is. Olyan csodákban lehetett részünk, amit álmomban sem gondoltam:O első nap késő este érkeztünk meg, mire elfoglaltuk a szállást addigra éjfél lett, le is pihentünk gyorsan, hogy reggel korán felkeljünk és útnak indulhassunk. Reggel már 7-kor útra keltünk, reggeliztünk és usgyi. Először a közelben lévő Santa Maria Maggiore templomot néztük meg. Erre annó emlékeztünk rajzból, h tanultuk mindketten :D Gyönyörű volt. Később sétáltunk tovább a Colosseum felé. Még itthon foglaltunk belépőjegyet, így soron kívül bemehettünk és nem kellett kivárni a hatalmas kígyózó sort. Ami bennt fogadott az nagyon durva volt. Szinte érezni lehetett, hogy annak idején itt hány ember meghalt. Felkavaró érzések voltak kicsit. Lenyűgöző volt belül, de a külseje, főleg éjjel kivilágítva csodálatos volt :)) Minden éjjel elsétáltunk mellette. A Colosseum után bejártuk a Forum Romanumot, Vittorio Emanuel emlékművet, ami egy hatalmas monumentális építmény. Később végigsétáltunk a Corson, ahol sorba egymás után következtek a szebbnél szebb csodák. Elsőként a Trevi-kutat néztük meg, persze a pénzbedobás is megvolt, euro-val meg forinttal is biztos ami tuti :D Itt meg is ebédeltünk egy hangulatos kis étteremben. Képzeljétek itt még annó Sean Connery is evett. Sok hírességnek kinn volt a képe, hogy jártak ott. Ezután elsétáltunk a Pantheonhoz, ami az egész utazás alatt az egyik kedvencem volt. Olyan tökéletes volt kívül belül, pedig nem mai gyerek. Csak leültünk és bámulunk körbe-körbe. Később elindultunk az Angyal Vár felé, aminek a tetején Mihály Arkangyal vigyázta egész Rómát. Egyből apukám jutott eszembe, mert Ő is Mihály.:D Érdekes épület volt, de itt nem jártunk benn, mert itt csak vmi. fegyverkiállítás volt elvileg. Ezután már muszáj volt elmenni a Vatikánhoz innen nagyon közel volt már. Szinte csalogatta az ember szemét a Szt. Péter Bazilika, gyönyörű volt és az egész tér, viszont a tv-ben sokkal nagyobbnak tünik. Ha már ott voltunk úgy gondoltuk bemegyünk a Bazilikába. Én még ennél gyönyörűbbet nem láttam. Színpompás kavalkád volt az egész. Rögtön az ajtó után jobbra Michelangelo Pieta-ja volt látható. Élőben ezerszer csodálatosabb és meghatóbb volt mint képen, ahogy a megtört szívű édesanya halott fia testét tartja a kezében, zokogni tudtam volna. Rögtön mellette volt II. János Pál Pápa síremléke, ami a boldoggá avatása után felkerült a bazilikába. Csak csöndben álltunk ott és fura érzések kavarogtak bennem. Nem vagyok katolikus, sőt még vallásosnak sem mondanám magam, de Ő mindig nagy hatással volt rám, míg élt is, de most is ahogy ott álltam a sok csendben imádkozó között. Mondanom sem kell itt voltak a legtöbben, halkan mormolták imáikat, simogatták a sírt, nem szégyellték kimutatni érzéseiket. Csodás élmény volt. Mire kiértünk már kezdett sötétedni, esti megvilágított fényben még szebb és misztikusabb volt az egész Vatikán. Továbbindultunk a Tevere mentén, rengeteg szebbnél szebb híd ível át a folyón. Elsétáltunk innen a Spanyol Lépcsőhöz. Rengeteg ember ült kinn este, szuper hangulat volt. Innen indultunk haza metróval hulla fáradtan, hogy kipihenjük magunkat a következő napra. Másnap reggel 9-re volt jegyünk a Vatikáni Múzeumba. Ez egy egész napos program szinte. Nagyon nagy élmény volt. Letűnt korok kincsei sorakoztak egymás után. Viszont a legmeghökkentőbb az a Sixtusi Kápolna volna. Én még ilyen remekművet sehol sem láttam. Csak ültem és meredtem ki a fejemből nyitott szájjal. Káprázatos volt. Jól el is időztünk itt. Később elsétáltunk a  Spanyol lépcsőhöz, mert ugye nappal nem láttuk még, utánna Trevi-kúthoz, később a Piazza Navonara, itt megvacsiztunk. Mire szürkület lett akkor érkeztünk el a Lateráni Szent János templomhoz, ez Róma legnagyobb temploma még a Szt. Péternél is nagyobb. Ez a pápa temploma, és képzeljétek egy hatalmas díszes kőtábla jelzi, hogy innen küldte a koronát Szilveszter Pápa Szt Istvánunknak , mikor megkoronázták. Hihetetlen volt. Innen hazafelé elbattyogtunk még és megcsodáltuk a Colosseumot esti fénynél.
Az utolsó nap minden kedvenc helyünket újra bejártunk, elvegyültünk a sikátorokban. Este repültünk haza.
Hatalmas és csodálatos élménnyel lettünk gazdagabbak. Nehéz is szavakba önteni. Kb amit itt leírtam az az egy tizede volt, amit átéltünk. Rengeteg apró részlet lett volna még. Életem egyik legcsodásabb élménye volt ez, és ha a kisfiunk nagyobb lesz őt is meg kell örvendeztetnünk ezzel, mert ezt mindenkinek látni kell. Köszönöm apa ezt az élményt és örülök, hogy együtt éltük át. Szeretlek. És íme pár beszédes kép: