Sziasztok!!!
Sajna péntek du. bekerültünk manóval a kórházba mert nagyon fájt a pocim meg keményedtem is rettentően. Mikor bejöttünk egyből megvizsgáltak meg megultrahangoztak , a doki egyből mondta is hogy érzi milyen kemény a pocim egyfolytában. Utánna az nst következett, ott az már nem mutatott semmit sem, de azért estig az őrzőben voltam megfigyelésen, utánna átkerültem szobába. Majd másnap a biztonság kedvéért kaptam egy tüdőérlelőt, ha esetleg bármi történne velünk......de szerencsére azóta nagyjából minden oké, néha még vannal keményedések, de ezek kibírhatóak.Remélem mihamarabb megyünk haza......mert itt a kórházban nem nagyon tudok pihenni, szinte semmit sem alszom.
Mondta még tegnap a doki, hogy ő azt sejti, hogy a pisibacim miatt rendetlenkedett a hasam....
Majd később jelentkezem, sziasztok................
2009. május 31., vasárnap
2009. május 27., szerda
Szerencsére vége........
Sziasztok!!!
Folytatom a mi kis történetünket..................
Szerencsére ma már jobban vagyok, átment rajtam ez a fránya gyomor vírus, jelentem ma már tudtam enni is meg inni is rendesen és ami a lényeges meg is maradt bennem.Szóval úgy néz ki nem kell bemennem a Kh-ba infura.:)
De biztos az is közre játszott , hogy ma nagyon jó kis hűvös idő volt, nah meg a leg lényegesebb, hogy apa itthon maradt velem és ápolgatott, a kis drága férjem sokat segített ma nekem, még ki is takarított, szóval ma nagyon ki voltam kímélve és be kell valljam jól is esett nagyon:)
Ma csak ez a kis gézengúz manó aggasztott picikét, mert délelőtt egy istennek sem akart megmozdulni akárhogy piszkálgattuk apával, de lehet őt is kicsit megviselték az elmúlt napok, nah de Du. meg most már nagyon kis izgága az én kis drága fiam, aminek nagyon örülünk apával.
Szóval mostmár remélem nem lesz semmi baj velünk és nyugiban telik el ez a maradék két hónap és utánna megkezdődik a kis közös életünk a fiacskánkkal......
Mindenkit puszilunk............sziasztok:)
Folytatom a mi kis történetünket..................
Szerencsére ma már jobban vagyok, átment rajtam ez a fránya gyomor vírus, jelentem ma már tudtam enni is meg inni is rendesen és ami a lényeges meg is maradt bennem.Szóval úgy néz ki nem kell bemennem a Kh-ba infura.:)
De biztos az is közre játszott , hogy ma nagyon jó kis hűvös idő volt, nah meg a leg lényegesebb, hogy apa itthon maradt velem és ápolgatott, a kis drága férjem sokat segített ma nekem, még ki is takarított, szóval ma nagyon ki voltam kímélve és be kell valljam jól is esett nagyon:)
Ma csak ez a kis gézengúz manó aggasztott picikét, mert délelőtt egy istennek sem akart megmozdulni akárhogy piszkálgattuk apával, de lehet őt is kicsit megviselték az elmúlt napok, nah de Du. meg most már nagyon kis izgága az én kis drága fiam, aminek nagyon örülünk apával.
Szóval mostmár remélem nem lesz semmi baj velünk és nyugiban telik el ez a maradék két hónap és utánna megkezdődik a kis közös életünk a fiacskánkkal......
Mindenkit puszilunk............sziasztok:)
2009. május 23., szombat
2009.05.23.
[url=http://www.nagyonbaba.hu][img]http://www.nagyonbaba.hu/tickerek/1-14-21-2009_07_31-Szalai_0Zal1nka.jpg[/img][/url]
Sziasztok!!!
Úgy gondoltam ma megint írok egy picikét............
Kicsi Zalánkám ma 30 hetes és 1 napos, nagyon szalad az idő, de mégse elég gyorsan, hogy már a karomban tartsam őt, de lehet jobb is így mert még sokmindenre fel kell készülnöm vele kapcsolatban:) Elég sok félelmem van már most is hisz kezdő anyuka leszek nemsokára, de remélem mindent ügyesen megoldunk majd együtt :) Tudom, hogy nagyon sok izgalmas dolog vár ránk és én állok elébe , hogy együtt felfedezhessem a kisfiammal:)
A mai napon szokásosan a kisfiam ébresztett hajnali 4 előtt:), de nem bánom, mert imádom érezni, hogy egy kis élet van bennem, persze ilyenkor apa is mindig felkel, kicsit megsimogatja beszél neki és ő alszik tovább............., amit én nem tudok megtenni, mert az én kis drágámnak már olyan focista lábai vannak, hogy huuuuuuu:D. Nah de nem baj picikém, majd a sírban pihen anya:)Ilyenkor beszélgetek vele, simogatom és elképzelem milyen lesz ha már itt lesz velünk.
Nah de most már nem érzem, hogy mocorog, úgyhogy megpróbálok visszaaludni, pihenj kicsi fiam, szép álmokat, puszillak és nagyon szeretlek:)
Sziasztok!!!
Úgy gondoltam ma megint írok egy picikét............
Kicsi Zalánkám ma 30 hetes és 1 napos, nagyon szalad az idő, de mégse elég gyorsan, hogy már a karomban tartsam őt, de lehet jobb is így mert még sokmindenre fel kell készülnöm vele kapcsolatban:) Elég sok félelmem van már most is hisz kezdő anyuka leszek nemsokára, de remélem mindent ügyesen megoldunk majd együtt :) Tudom, hogy nagyon sok izgalmas dolog vár ránk és én állok elébe , hogy együtt felfedezhessem a kisfiammal:)
A mai napon szokásosan a kisfiam ébresztett hajnali 4 előtt:), de nem bánom, mert imádom érezni, hogy egy kis élet van bennem, persze ilyenkor apa is mindig felkel, kicsit megsimogatja beszél neki és ő alszik tovább............., amit én nem tudok megtenni, mert az én kis drágámnak már olyan focista lábai vannak, hogy huuuuuuu:D. Nah de nem baj picikém, majd a sírban pihen anya:)Ilyenkor beszélgetek vele, simogatom és elképzelem milyen lesz ha már itt lesz velünk.
Nah de most már nem érzem, hogy mocorog, úgyhogy megpróbálok visszaaludni, pihenj kicsi fiam, szép álmokat, puszillak és nagyon szeretlek:)
2009. május 22., péntek
A kezdetek.........
Sziasztok!
Először is bemutatkoznék: Szalainé Cservenák Anita vagyok, 25 éve láttam meg a napvilágot egy kis Békés megyei városban, Mezőberényben.Itt jártam ált. iskolába és gimnáziumba is, majd Békéscsabán elvégeztem egy 1 éves vámügyintéző képzést, de ezzel nem elégedtem meg és jelentkeztem felsőoktatásba ezután. Felvételt nyertem a mosonmagyaróvári Nyugat -Magyarországi-Egyetemre általános agrármérnöki szakra.Mikor idekerültem nagyon megijedtem, hogy ennyire távol kerültem az otthontól, de szép lassan kezdtem megszokni az új életemet, persze az otthontól sem tudtam elszakadni, minden héten mentem haza, pedig 400 km a távolság.Mivel a kollégiumba nem vettek fel, ezért albérletbe költöztem, szerencsémre 4 jópofa csajjal hozott össze a sors akikkel a mai napig nagyon jóban vagyunk.Teltek a hónapo meg az évek, rengeteg bulizással meg pasizással, de ezt egy idő után meguntam.........
Sokszor volt lyukas órám 2 tanóra között és akkor egy kis netezéssel ütöttem el az időt a könyvtárban, egyik kedvenc játékommal a Honfoglalóval játszottam, egyszer csak 2006 februárjában összehozott a sors játék közben 2 jópofa fickóval és az egyikkel elkezdtem msn-ezni utánna, addig meddig msn-eztünk míg megtörtént a képcsere meg kamerázás is és elhatároztuk, hogy talizunk már a kíváncsiság kedvéért is.Nah ez 1 hónap múlva meg is történt lementem hozzájuk pont a szülinapomkor egy hosszú hétvégére, jól éreztük magunkat együtt és ennyi volt. Eltelt pár hó , ugyan tartottuk a kapcsolatot de semmi más nem volt, aztán eljött az augusztus és a barátnőmmel elkezdtük tervezgetni az olaszországi nyaralásunkat, amit neki is megemlítettem és ezen felbuzdulva azt mondta ő is szeretne jönni és, hogy elhívja a legobb barátját.Nah így négyen indultunk neki a nyaralásnak, ami remekül siekeredett a végére, pedig Gáboron meg rajtam kívül senki nem ismerte egymást:)Itt már kezdtünk egymásra találni jobban és ezután a talik is sűrűbbek lettek, aztán decemberben együtt teleltün egerszalókon és itt minden megváltozott...........................2007 februárjában összeköltöztünk itt Mosonmagyaróváron, szerncsére neki is hamar összejött a meló itt és azóta lett egy autónk, összeházasodtunk 2007. dec. 8-án, 2008 júniusában pedig beköltöztünk első közös lakásunkba és ezután jött a legnagyobb csoda megfogant a kisfiunk, aki 2009. július 31-re várható. Tehát minden évben eddig volt valami csoda. :)
Lassan már eljön a július vége és én egyre izgatottabb leszek meg persze apa is, nagyon nagyon várjuk már a mi kis drágánkat.........
Egyenlőre ennyi de majd folytatom....................
Először is bemutatkoznék: Szalainé Cservenák Anita vagyok, 25 éve láttam meg a napvilágot egy kis Békés megyei városban, Mezőberényben.Itt jártam ált. iskolába és gimnáziumba is, majd Békéscsabán elvégeztem egy 1 éves vámügyintéző képzést, de ezzel nem elégedtem meg és jelentkeztem felsőoktatásba ezután. Felvételt nyertem a mosonmagyaróvári Nyugat -Magyarországi-Egyetemre általános agrármérnöki szakra.Mikor idekerültem nagyon megijedtem, hogy ennyire távol kerültem az otthontól, de szép lassan kezdtem megszokni az új életemet, persze az otthontól sem tudtam elszakadni, minden héten mentem haza, pedig 400 km a távolság.Mivel a kollégiumba nem vettek fel, ezért albérletbe költöztem, szerencsémre 4 jópofa csajjal hozott össze a sors akikkel a mai napig nagyon jóban vagyunk.Teltek a hónapo meg az évek, rengeteg bulizással meg pasizással, de ezt egy idő után meguntam.........
Sokszor volt lyukas órám 2 tanóra között és akkor egy kis netezéssel ütöttem el az időt a könyvtárban, egyik kedvenc játékommal a Honfoglalóval játszottam, egyszer csak 2006 februárjában összehozott a sors játék közben 2 jópofa fickóval és az egyikkel elkezdtem msn-ezni utánna, addig meddig msn-eztünk míg megtörtént a képcsere meg kamerázás is és elhatároztuk, hogy talizunk már a kíváncsiság kedvéért is.Nah ez 1 hónap múlva meg is történt lementem hozzájuk pont a szülinapomkor egy hosszú hétvégére, jól éreztük magunkat együtt és ennyi volt. Eltelt pár hó , ugyan tartottuk a kapcsolatot de semmi más nem volt, aztán eljött az augusztus és a barátnőmmel elkezdtük tervezgetni az olaszországi nyaralásunkat, amit neki is megemlítettem és ezen felbuzdulva azt mondta ő is szeretne jönni és, hogy elhívja a legobb barátját.Nah így négyen indultunk neki a nyaralásnak, ami remekül siekeredett a végére, pedig Gáboron meg rajtam kívül senki nem ismerte egymást:)Itt már kezdtünk egymásra találni jobban és ezután a talik is sűrűbbek lettek, aztán decemberben együtt teleltün egerszalókon és itt minden megváltozott...........................2007 februárjában összeköltöztünk itt Mosonmagyaróváron, szerncsére neki is hamar összejött a meló itt és azóta lett egy autónk, összeházasodtunk 2007. dec. 8-án, 2008 júniusában pedig beköltöztünk első közös lakásunkba és ezután jött a legnagyobb csoda megfogant a kisfiunk, aki 2009. július 31-re várható. Tehát minden évben eddig volt valami csoda. :)
Lassan már eljön a július vége és én egyre izgatottabb leszek meg persze apa is, nagyon nagyon várjuk már a mi kis drágánkat.........
Egyenlőre ennyi de majd folytatom....................
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
